Zemplén Gábor "Lélek a tartályban: bonyolult rendszerek és modellezési hagyományok genetikus pszicho-patológiája" című tanulmánya a Pléh Csaba, Mészáros Judit és Csépe Valéria által szerkesztett A pszichológiatörténet-írás módszerei és a magyar pszichológiatörténet című kötetben jelent meg (Gondolat Kiadó, Budapest, 2019). A pszichológia autonómmá vált tudományként, de valóban autonóm? A tanulmány a ’történeti episztemológia’ recens hagyományához kapcsolódva módszertantörténeti fókusszal vizsgál felfedezési és igazolási gyakorlatokat. Newtonhoz visszanyúlva bemutatja a természettudományok legsikeresebb modellezési hagyományát (a mechanizálást) és az innovatív tudomány bizonyos nyelvhasználati eszközeit (mint a neologizmusok használata vagy a többértelműség), ami a sikeres tudomány olyan mai szerzőinél is megjelenik, mint Dawkins, Sperber vagy Cosmides és Tooby. A tudományos világképünkre is ható szerzők ’felfedezéseit’ (csalásdetektor, érvelési kütyü), valamint Robert Rosent követve az ún. ’mendeli modellezés’ problémáját vizsgálja a tanulmány, amely kimutatja: a modern tudomány kezdetétől megfigyelhető produktív metafizikai barbarizmus a pszichológiában is tetten érhető bizonyos kurrens kognitív és evolúciós modellezési hagyományokban.
